Hat

Üdv mindenki! :D

A múlt héten beleestem a nyár csapdájába, azaz, hogy nem tudtam melyik nap mi van (hétfő,kedd stb :D )

Tegnap pedig nagyon későn értünk haza, ezért nem volt friss, de mint látjátok most pótlom ezt :)

Remélem tetszeni fog nektek ^^

- Biztos kell ez?- méregettem magamat a tükörben mire Giselle vigyorogva válaszolt.

  - Te találtad ki, akkor már vidd is végig!

  - Ezt - dobtam felé a push up melltartót - nem én találtam ki. Zsófi lelkesedett be ennyire, de ebben meg olyan... Ribancos vagyok - vágtam fintort. 

   Miután megreggeliztünk bevonultunk a szobánkba és elkezdődött a Terv. Más szóval, hogy ha James belém habarodna kissé és utána rögtön dobom, akkor azzal le tudom törni a szarvát.

Csak ehhez először is úgy kell kinéznem, hogy meglepjem őt.

   - Drágám, egy olyan srácot, mint James, ezzel tuti leveszed a lábáról.

   - Jó, mindegy, majd később. Inkább mit csináljunk a hajammal? - rágtam a szám szélét. - Kivasaljam, vagy maradjon így vagy mi? Én ilyeneket nem tudok!

  - Hm... Kivasaljuk, utána meg hullámokat rakunk bele jó? Meg talán fel is tupírozzuk, mert azért elég rendesen lenőtt a hajad - vizsgálgatta a sörényemet Giselle értő szemekkel. - Na, ülj le!

  Csöndben tűrtem, hogy turkáljon a hajamban, majd amikor végzett megy sóhajjal meredtem a tükörképemre.

  - Na, mi az? Mi volt ez a nagy sóhaj? - kérdezte mosolyogva Giselle.

  - Hát, tudod, nem vagyok biztos ebben a tervben. Mert... Valójában még sosem volt ilyen dolgom fiúval - pirultam el kicsit.

  - Nem? Még sosem volt fiúd? - kerekedtek el Giselle szemei, mire megráztam a fejem.

  - Egyszer volt, tizenhat éves koromban, de az is csak egy futó kapcsolat lett. Csak addig kellettem neki, míg le nem feküdtem vele - fintorodtam el, ahogy eszembe jutott Vincent akkori arca.

  - De egy disznó - mondta elképedve a lány és elterült az ágyamon. - Legalább jól nézett ki?

  - Az igazi, szőke hajú és kék szemű herceg volt - mosolyodtam el. - Csak ki gondolta volna, hogy ilyen tahó?

   - Általában ezekről az emberekről derül ki, hogy ők a világbajnokok a tahóságban - mondta bölcsen Giselle, majd felnevettünk.

  - Most már érted, hogy miért nem akarom? Nincs igazán tapasztalatom e téren, csak abban vagyok jó, hogy a flörtölő férfiakat miképp "üldözzem" el.

  - Hát, ha te így akarod - vont vállat, majd egymásra mosolyogtunk.

  - Na, és mi a helyzet Marcussal? - somolyogtam ő meg elvörösödött.

  - Semmi különös - próbálta hanyagul kimondani. - Velem van beosztva egyszerre.

  - És? - nógattam immár vigyorogva mire végre megeredt a nyelve.

  - Jaj, olyan aranyos! Képzeld, négyen vannak testvérek és ő a legkisebb köztük, és ő az egyetlen fiú köztük. És hegedül! És tud zongorázni is! És... És... - kereste tovább a szavakat olvadozva.

  - Hűha, ez már komolyan hangzik. Tetszik ugye?

  - Nem. Vagyis kicsit. Ahj, nem tudom - vörösödött el.

  - És van barátnője? - kérdezgettem tovább, mire megrázta a fejét.

  - Nincs. Pár héttel ezelőtt szakított vele.

  - Hát, az tény, hogy elég közlékeny fiú, ha már ilyet is elmesélt - néztem rá elképedve, mire zavartan felnevetett. - Na, akkor nem akarunk kimenni és szétnézni, hogy nem-e vár rád sóvárogva az a fiú? - kacsintottam rá vigyorogva mire vörös fejjel biccentett.

   A megérzésem nem csalt, Marcus tényleg a gyülekezőben ücsörgött egy könyvvel a kezében, de amint meglátta, hogy mi közeledünk mosolyogva tette félre.

  - Sziasztok, lányok!

  - Szia! - huppantam le az előtte lévő széken, így Gisellenek muszáj volt a fiú mellet helyet foglalni az elmotyogott köszönés után.

  - Mi újság van? - nézett ránk mosolyogva Marcus mire csak legyintettem.

  - Csak a szokásos. 

  - Értem. És veled, Giselle? - nézett mosolyogva a mellette ülő lányra mire ő csak megvonta a vállát.

  - Jaj, elnézést, örömmel beszélgetnék még tovább, de nekem most van egy kis megbeszélnivalóm Angelinnel! - álltam fel bocsánatkérés közepette majd vigyorogva ott hagytam őket

  - Angeline!  - siettem oda a nőhöz, mire ő mosolyogva fordult felém.

  - Tessék? Ó, te vagy az, akinek tegnap el lett vágva a keze, ugye?

  - Igen - bólintottam. - Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nekem szükségem lenne hajfestékre, mert eléggé lenőtt már  a hajam, és arra gondoltam, hogy internetről tudnék rendelni magamnak ide, ha lehet. Lehet? - kérdeztem óvatos mosollyal az arcomon. 

  - Ó, hát persze! A pontos címet tudod vagy megadjam?

  - Azt megköszönném, ha a címet megadod - vigyorogtam rá, mire kaptam egy kis kártyát rajta a szükséges infókkal. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm!

  - Ugyan, semmiség! - hessegetett el mosolyogva, én meg vetettem egy pillantást Gisellék felé, majd mikor láttam, hogy elmélyülten beszélget Marcussal visszamentem a szobámba.

  Előkapartam a laptopomat, felcsatlakoztam a nyílt Wi-fire és felmentem a kedvenc hajfestékem online oldalára. Egy darabig elszórakoztam azzal, hogy vacilláltam a meggypiros és a burgundi vörös között, majd a választásom végül az elsőre esett. A fizetést elrendeztem bankszámláról, megadtam a címet, amire kihozzák a festéket majd elküldtem a rendelést. Dolgom végeztével kinyújtóztam, majd visszamentem a többiekhez.

  Mivel volt még időm, és Giselléket nem akartam zavarni a többiekkel beszélgettem. Megismerkedtem Cristopherrel, akinek nagyon jó poénjai vannak negyvenes létére, Annabellel, aki egy kis cserfes, fiatal lány, Freddel, aki elég viccesen néz ki, de attól függetlenül nagyon aranyos. 

  - Zsófi! - állt meg mellettem Giselle félbeszakítva Fredet. - Ebédelsz velünk? - kérdezte és a mellette álló Marcus mosolyogva várta a válaszomat.

  - Á, nem akarok zavarni, majd a többiekkel eszek, ha nem baj! - válaszoltam kedvesen és az új barátaim felé intettem. 

  - Ó, hát... Jó - vont vállat Giselle.

  - Remélem, nem baj - néztem rá fürkészően mire őszintén elnevette magát.

  - Ugyan, azért ilyenért nem haragszom meg - somolygott, majd otthagytak minket, én meg  mosolyogva hallgattam a többieket tovább.

  Ebéd után már idő volt, hogy menjünk dolgozni, így felvettem a pincérnő ruhámat, és Giselle keresésére indultam, hogy együtt menjünk. A nagy forgolódásomnak meg is lett az eredménye, ugyanis hirtelen egy mellkasnak ütköztem.

  - Jaj, elnézést, nem figyeltem oda! - kértem rögtön bocsánatot a mellkas tulajdonosától.

  - Nocsak, fordult a kocka? Nem én megyek neked, hanem te akarsz fellökni? Csak nem háborúzni akarsz? - kérdezte egy kedélyes hang, ami bosszantóan ismerős volt.

  - Már bocs, James, csak épp a barátnőmet kerestem, és semmi kedvem nem volt, hogy beléd szaladjak! - csattantam fel mire felröhögött.

  - Melyiket? A kis szőkét, vagy a barna hajút?

  - A barnát - feleltem kelletlenül.

  - Akkor ne keresd - javasolta szórakozva.

  - Ugyan miért ne? 

  - Most ebben a pillanatba lép ki az ajtón egy srác kíséretében - vigyorgott miközben megpróbáltam átlátni az embereken, majd végül megpillantottam Giselle barna haját meglibbenni egy szőke üstök mellett.

  - Klassz! - sóhajtottam fel elmondóan, ugyanis éreztem, hogy James nem fog leszállni rólam.

  - Tudod, elég szórakoztató téged bosszantani!

  - Gondolom - morogtam neki, majd egyszer csak megpillantottam az elkerekedett szemű Krisztát, aki épp ebben a pillanatban ért a szobába. Értetlen pillantására válaszolva csak megrántottam a vállamat, majd az oldalamon Jamessel kiléptem a folyosóra.

  - És hol laksz, ha szabad megkérdeznem, mert biztos nem francia vagy, már bocs! - érdeklődött.

  - Ha annyira érdekel, akkor megmondom, hogy Párizs külvárosában lakom a családommal, de igen, jól gondoltad, nem vagyok francia. Magyar vagyok! - feleltem büszkén, majd mikor James kissé értetlenül nézett rám legyintettem. - Közép-Európa. Ausztria mellett. 

  Már megszoktam, hogy a külföldiek általában nem tudják, hogy hol helyezkedik el a szülőhazám, így nem is foglalkoztam annyira vele.

  - És te honnan kerültél ide? - kérdeztem vissza, hogy legalább ennyi infóm legyen róla.

  - San Francisco. 

  - És mi késztetett arra, hogy a  Föld egyik feléből a másikba utazz három hónap miatt? - kérdeztem kíváncsian, miközben megérkeztünk a konyhához.

  - A kalandvágy és az utazás lehetősége - mosolygott rám, majd udvariasan előreengedett az ajtónál.