Üdvözöllek a blogomon kedves idetévedt Olvasó! :)
A blog nyitásának időpontja jelenleg megkérdőjelezett, de a történetről írok néhány szót Neked! :)
Szabó Zsófi 20 éves, szüleivel Párizsban lakik már öt éve. A francia nyelvet szinte anyanyelvi szinten beszéli, de otthon magyarul beszélgetnek. Letett egy angol emelt szintű nyelvvizsgát így azzal sincs nagy problémája.
A francia gimnáziumi évek után nem adta be a jelentkezését egyetlen főiskolára vagy egyetemre szülei legnagyobb döbbenetére. A nyarat leginkább azzal töltötte, hogy kávézókban szolgált fel, találkozott az itteni barátnőivel, akik egy évet halasztottak, piknikeztek az Eiffel torony lábánál, vagy otthon feküdt az ágyán és egymás után bújta a könyveket.
A szünet vége közeledtével érezte, hogy kezd eltávolodni a lányoktól, hisz azok boldogan ecsetelték egymásnak, hogy mit fognak csinálni az egyetemen. Mind a négyen egy helyre jelentkeztek ahol kötelező volt a kollégium, így Zsófi érezte, hogy egyedül marad.
Már nagyon a szeptember elejét taposta az idő amikor egyszer elkísérte a fodrászhoz az anyukáját, és megakadt a szeme egy szórólapon.
Rózsaszín lap, rányomva egy kivilágított kastély, olyasmi, mint ami a Disney filmek elején szokott lenni, csak színesben és élőben volt lefényképezve.
A hajszárítók zúgásának és a fodrásznő csacsogásának a zajában meresztgette kíváncsian a szemét a halom felé ahol az a bizonyos lap ült. De az igyekezete hiábavaló volt, a papír túl messze volt tőle és a betűk is aprók voltak, így kénytelen volt felállni, és elmenni érte. Kinyújtóztatta a hosszú lábait, ami a sok üléstől elgémberedett, kiegyenesítette a hátát és átsétált a szemközti falnál álló asztalkához.
Amikor lehajolt a figyelmét felkeltő hirdetésért vörösre festett, göndör haja a szemébe hullott. Bosszús mozdulattal seperte el az útból a rakoncátlan tincset és átkozta magát amiért, szokásától eltérően, nem vasalta ki.
Gyorsan elővarázsolt egy hajgumit a rövidnadrágja zsebéből és hátrakötötte a haját, ami így már nem zavarta tovább, s gyors léptekkel újra helyet foglalt az eddigi helyén a szórólappal a kezében.
Mielőtt nekiállt volna az olvasásnak rávigyorgott a búra alatt ülő anyjára majd a lapra fordította a tekintetét.
Egyre nagyobb érdeklődéssel olvasta el a nyomtatott betűket, és mindent megjegyzett. Szinte az agyába égette a szavakat, a szöveg színét, a képet, mindent!
Mikor Szofi, az édesanyja, megállt mellette frissen bodorított hajjal, a hajlakk furcsán édeskés illatával körülvéve, összehajtotta sebtében a lapot és a hajgumi helyébe dugta be, a hátsó zsebébe. Megvárta míg a szülője kifizeti a fodrásznak az árat és közben észrevétlenül elemelte a kupac lapot amin a hirdetés állt. Enyhe bűntudatot érzett amikor a francia nő rámosolygott a tükör mellől, de meggyőzte magát, hogy nem tett semmi rosszat, csak növeli az esélyeit a munkára.
Kilépett az anyja után a verőfényes utcára gondosan elrejtve az elcsent holmit a bennlévők szeme elől.
- Zsófi?- nézett hátra Szofi csodálkozva amikor nem hallotta meg maga mögött a lánya sarujának a csörgését.
- Egy pillanat!- szólt vissza a lány, majd a mellette lévő kukába dobta a kezében lévő dolgokat. Hirtelen szél kerekedett és lekapott egy lapot a stóc tetejéről
Dühösen kapott utána, vörös haja csak úgy lengett körülötte, nem igazán fogta vissza a hajgumi.
- Gyere már!- sürgette meg Szofi, mire a lánya mérgesen nézett a szálló lapra, majd megvonta a vállát és immár mosolyogva lépett az anyja mellé majd beszélgetve elindultak hazafele.
Egyikőjük sem vette észre a mögéjük leszálló papírt ami szöveggel felfele ért talajt.
" Nincs munkád, de szereted a meséket és megbízható vagy? Rád van szükségünk! Jelentkezz a Disneyland-i parkba ezen a számon:..."