Négy

  - Guten morgen!- kiáltott fel boldogan, majd befurakodott mellettem a szobába, közben áthúzta a lábamon a bőröndjét, nekem meg arcomra fagyott az erőltetett vigyorom. Három nyelven beszélek, erre beraknak mellém egy németet?

  - Hello- nyögtem ki, mire elkezdett hadarni és csak a nevét értettem belőle. Christa.- Engem általában Sophienak szólítanak de... - kezdtem el bemutatkozni angolul, gondolván, hogy azt mindenki érti, de a lány csak megrázta a fejét és mondott valamit németül.- Franciául beszélsz?- váltottam nyelvet mire újabb fejrázást kaptam.

  Szuper! Három hónapig össze leszek zárva egy olyan emberrel, akivel nem tudom megértetni magam, max kézzel-lábbal. Hirtelen megcsörrent a mobilom, mire intettem Christának egy "bocsi"-t aki bólintott és előkapta a flakonját.

  - Szia, anya!- vettem fel a telefont magyarul beleszólva, de ijedten ugrottam egyet, amikor a szobatársam fröcskölve kiköpte a vizet majd köhögve nézett rám. Megpaskoltam a hátát, és nevetve magyaráztam anyának, hogy nem, nem egy elefánt van velem, hanem az új szobatársam.

  - Ó, és milyen? Kedves?- érdeklődött anya.

  - Gondolom...

  - Hát még nem beszéltél vele?- akadt ki rögtön.

  - Beszélnék én, ha meg tudnánk érteni egymást! Ugyanis német - böktem ki, mire egy kis csend következett a vonal végéből.- De amúgy aranyosnak néz ki. Szőke haj és csinos alak. Ennyi elég?- kérdeztem somolyogva, mire anya felkacagott. Még pár percig beszélgettünk, majd elköszöntem tőle, mondván "dolgom van".

  - Jössz? - kérdeztem meg az ajtóban állva Christától és intettem a kezemmel, hogy egyértelmű legyen, ha már a francia kérdésemet nem is érti.

  - Persze!- vágta rá magyarul, majd szélesen elvigyorodott elképedt arcom láttán.

  - Hu, basszus...- dörzsöltem meg az arcom, majd hitetlenkedve felnéztem megint.- Magyar vagy? - röhögtem el magam hitetlenül.

  - Aha. Nem gondoltam volna, hogy más is beszéli erre ezt a nyelvet- vihogott ő is.

  - Dettó. Amúgy Zsófi- nyújtottam a kezem amit megrángatott.

  - Akkor miért angolul mutatkoztál be?- szegezte nekem a kérdést miközben kiléptünk az ajtón.

  - Általában úgy szoktam, mivel a Zsófi név nehéz kiejtésileg, ezért Sophieként szoktam. Amúgy meg én mondtam volna tovább, csak belevágtál a szavamba- mosolyogtam rá mire elpirult.- Szóóval... Akkor csak németül beszélsz?

  - Főképp, meg spanyolul. De egy nagyon kicsit tudok franciául, és azért szerettem volna idejönni, hogy tanuljam a nyelvet- bólogatott majd megtorpantunk a nappaliban ahol tömeggé tömörültek a többiek.

  - Végre már! Azt hittem, hogy elnyelt a szobád!- furakodott mellém Giselle, majd megtorpant és a mellettem álldogáló Krisztára nézett.- Ki ő?

  - Giselle, ő itt a szobatársam Kriszta. Sajnos csak németül tud- mutattam be őket egymásnak, Krisztának persze magyarul mondtam mind ezt el, ám legnagyobb döbbenetemre Giselle hamar beszélgetésbe elegyedett vele, és németül hadováltak amiből egy szót sem értettem.

  - Klassz, itt mindenki tud németül, csak én nem?- füstölögtem, de mielőtt válaszolhattak volna Angeline hangja harsant és mindenki elcsöndesedett. 

 - Jó reggelt mindenkinek! Most, hogy mindenki megérkezett, szeretném ismertetni önökkel a feladataikat. Vagyis, nem én, mert az előttem levő asztalra vannak kiragasztva azok a lapok, amikre a nevük és a munkájuk áll abc sorrendben. Innentől kezdve fél órájuk van, hogy megkeressék a nevüket majd a helyükre érjenek. Azok, akik takarítónak lettek beosztva a jobb oldali ajtón fáradjanak ki, a pincérek, szakácssegédek pedig a konyhában gyülekezzenek. Köszönöm- tűnt el az ajtó mögött a monológ végén mire mindenki az asztalnál kezdett tolongani, hogy minél előbb megtudja, mi lesz a dolga ez alatt a három hónap alatt.

  Míg kisebb heringparti volt kialakulóban az asztalnál, addig én elmagyaráztam  Krisztának, hogy miről volt szó, mivel csak egy-két mondatott értett az egészből. Mire megértette addigra többen elmentek ahova menniük kellett, így mi is meg tudtuk nézni, hogy hova lettünk beosztva.

  Kriszta takarítónőnek, de ahogy elnéztem, a legtöbb ide osztott ember német nevű volt, Giselle ment a konyhára segédnek én meg mehettem pincérkedni. Elbúcsúztunk Krisztától és míg ő az ellentétes irányba indult meg mi kimentünk a konyhába.

  - Helló, helló!- üdvözölt minket egy kedélyes, erősen öregedő férfi, majd miután tájékoztattuk, hogy melyikünk mire jött elküldött két különböző irányba. Én beléptem egy kis helyiségbe ahol egy nő ült és épp az előttem lévő srácnak a kezébe nyomott egy adagnyi ruhát. 

  - Jó napot!- mosolyogtam rá, mire egy mogorva pillantást kaptam.- Pincérnőnek lettem beosztva, és ide küldtek.

  - Remek. Mondja meg mi a mérete - vetette oda a szavakat mire lediktáltam amiket kért, s cserébe kaptam én is egy adag ruhát, majd azt az utasítást osztotta ki, hogy menjek és próbáljam fel. Hát jó.

  Elsétáltam a személyzeti mosdóig, majd miután bementem a női részlegbe és magamra zártam az egyik fülkét ruhát cseréltem. Fehér galléros ing, fekete, térd felett nem sokkal véget érő ceruza szoknya és amin egy kicsit elborzadtam, de mégis mulattatott az a fehér, csipkés szélű kötény volt. Egy darabig idegenkedve méregettem ezt a darabot, majd "minden mindegy" alapon felkötöttem magamra és a cuccaimat összeszedve visszamentem a szobába.

  - Nagyszerű!- mért végig kritikus szemmel a nő. - A cipő maradhat, az összes többi dolgát tegye ebbe a szatyorba, majd nap végén magához veheti. Mostantól kezdve minden nap ebben a felszerelésben kell megjelennie a névjegyével a bal oldalán - nyújtotta át a kártyát és a szatyrot, majd megvárta, míg betuszkolom a ruhámat és a másik két váltásnyi munkaruhámat, utána kikapta a kezemből és kihessegetett az ajtón.

  Egy kissé tehetetlenül néztem körbe, míg meg nem akadt a tekintetem egy csoportnyi hasonló öltözetű emberen így odaslattyogtam hozzájuk. 

  Miután az a férfi, akivel elsőnek találkoztunk ma, megkérdezte a nevemet, majd kipipálta a kezében tartott mappában belekezdett.

  - A csoport kétfelé van osztva. Az egyes csoportban levők délelőtti napjaik a hétfő, szerda, péntek, délutáni pedig kedd és csütörtök, plusz szombaton egész nap. A kettesek délelőtt kedden és csütörtökön vannak, délutánonként pedig hétfő, szerda, péntek, meg vasárnap egész nap. Most felsorolom azok nevét akik az egyesbe fognak tartozni, és itt maradnak. Akik nem hallották a sajátjukat, azokkal délután kettőkor találkozunk itt! Keressetek engem, Oliver Guertin-t! Na akkor - pillantott a mappájába és felsorolt vagy tíz nevet, köztük az enyémet is.
  Míg azon töprengtem, hogy ez nekem jó lesz-e vagy sem, valaki oldalról nekem jött és ha nem kap el, nagy valószínűséggel elesek.
  - Elnézést - morogta kelletlenül a srác, majd miután már biztosan álltam a lábaimon, engem kikerülve elhagyta a konyhát. 
  - Szóval! - kezdte Oliver, amikor az utolsó kettes is elhagyta a terepet.- Ha jól tudom, önök közül mindenki jártas a pincér szakmában, ugye? - mért minket végig, majd a heves bólogatásunkat látva elmosolyodott. - Nagyszerű! Akkor azt tudják, hogy hogyan kell rendelést fölvenni és ételt kivinni. Itt be lesznek osztva egy-egy sor asztalhoz, mindenkinek meg lesz a maga részlege, és ez az itt tartózkodásuk alatt nem fog változni. Akármilyen is a vendég, akármennyire is irritálja, idegesíti vagy szórakoztatja önöket, mindig udvariasnak kell lenniük! Ha harmadszorra küldi vissza az ételt akkor harmadszorra is visszahozzák. Értik? Nagyszerű! Akkor most felsorolom, hogy kihez melyik asztal tartozik! - pillantott ismét a mappájába és felsorolta a neveket és az asztalszámokat újra.
  Furcsálltam, hogy tizenegy párosítást sorolt fel amikor csak tízen tartózkodtunk körülötte, de a rejtélyre hamar fény derült.
  - Merre van James?- nézett fel Oliver, mire egy lány, talán Wendy, rávágta, hogy mindjárt jön, s erre mint egy varázsütésre belépett egy srác.
  - Na ne! - szaladt ki a számon halkan, mivel Jamesben felismertem az engem fellökő bunkót. És, hogy még kellemesebb legyen a szituáció, ő kapta a mellettem levő négyes sort, míg nekem az ötös lett kiosztva. - Ennél jobban már nem is indulhatna egy hétfői nap!- füstölögtem magamban halkan miközben James megállt a csoport mellet és elnézést kérve megkérdezte, hogy miről maradt le.

Na... Helló, helló! :D

Megint oltári nagy késés, amiért bocsánat, de egyszerűen nem tudtam mit írni. :(

De kárpótlásért raktam Krisztáról és Giselleről képet a szereplők oldalra :3

Csak gondoltam szólok :D

Pipálni, komizni, feliratkozni ér :3

Ui.: remélem azért tetszett, még ha egy kicsit rövidke lett is (: