Kettő

 Idegesen meredtem a tükörbe és ráncigáltam a szoknyám alját. Rosszul éreztem magam a sötétkék ceruzaszoknyában, a fehér ingben és a csak ötcentis sarkú cipőmben.
  - Ez nem én vagyok- motyogtam mogorván mire anya a fejemre csapott gyengéden.
  - Ne morogj! Állásinterjúra mész, nem mehetsz el a kitaposott bakancsodban meg az egyik farmer rövidnadrágodba. Illik szépen felöltözni, akkor is, ha csak ideiglenes munka lesz pár hónapra- magyarázta miközben a keze alatt a hajamból lassan puha és mélypink konty állt össze.
  - Ez a haj is... Annyira utálom! Nem igaz, hogy ez az új fodrász ennyire tönkrevágta a színét! Én vöröset akartam nem pinket!- hisztiztem tovább mire anya bosszúsan felhorkantott.
  - Elég már! Elmész, egy órát vagy max kettőt csak kibírsz egy normális ruhában, szoknyával és ékszerekkel- azzal a kezembe nyomott egy kis gyöngyfülbevalót meg hozzátartozó nyakláncot. Kétkedve méregettem a kezemben tartott dolgokat, majd megvontam a vállamat, és egy "ennél már úgysem lehet rosszabb" mozdulattal felvettem azokat is.
  - Na, kész vagyok! Jó lesz?- jöttem ki a szobámból és megálltam a szüleim előtt.
  - Valami még hiányzik- hunyorgott anya majd intett, hogy forogjak körbe. Égnek emeltem a tekintetemet, de eleget tettem a kérésének miközben azon gondolkoztam, hogy vajon anya mennyire élvezi ezt a felöltöztetem a gyerekemet dolgot. És az a legjobb az egészben, hogy már húsz múltam.
  - Meg van!- kiáltott fel vidáman mire fáradtan ránéztem.- Smink!
  - Ó ne!- nyögtem fel gyászos hangon, de rá se hederített megfogta a karomat  és elhúzott a fürdő felé. Még vetettem egy grimaszt apa felé aki áruló módjára nem állt mellém, hanem jókedvűen hagyta, hogy anya kiélje magát rajtam.
  - Hányra is kell menned?- kérdezte a kínzóm miközben intett, hogy csukjam be a szemem. Ó ne, én ezt nem akarom!
  - Kettőtől kezdik el behívni az embereket, de én már szeretnék már háromnegyedre ott lenni, hogy el tudjak igazodni.
  - És ha hazajöttél megünnepeljük jó?- lelkesedett anya én meg szívesen megforgattam volna a szemeimet, de mivel le volt csukva a szemhéjam csak magamban füstölögtem.
  Ő jobban várta az állásinterjút mint én mióta visszajött az igazoló e-mail, miszerint elmehetek a június negyedikei felvételre.
  - Vagy- tervezett tovább anya.- Úgyis jövőhéten lesz a szülinapod, miért ne ünnepeljük meg most?- lelkesedett fel, de le kellet törnöm. Ezt az ötletet még csírájában el kellet fojtani.
  - Nem, nem nem anya, köszi, de nem kell. Még nem is biztos, hogy fel fognak venni
  - Jó, de na- mondta majd éreztem, hogy elveszi a szemceruzát a szemhéjamról és kinyitottam a szemem. Az első dolog amit megpillantottam anya kissé megsértődött arcát. Mosolyogva megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
  - De na, majd jövőhéten azt csinálsz velem a szülinapomon amit csak akarsz jó?- ajánlottam fel békülési szándékként az ötletem, de már előre rettegtem tőle. Anya csak kedvesen elmosolyodott és megsimította az arcom.
  - Ezért vagy te az én kedvenc kislányom! Hogy ilyen kedves vagy.
  - Még szép, jó is lenne, ha kiderülne van egy eltitkolt testvérem- vicceltem mire anya felnevetett. Mosolyogva néztem én is a tükörbe de megdöbbentem egy kicsit.
  - Azta' anya, nem is tudtam, hogy te ilyen jól értesz ehhez!- emeltem fel a kezem és végigsimítottam az ajkam alsó felén ami halványpirosan tündökölt a lebarnult arcomon.
   A szememet kihúzta vékonyan a szoknyám színéhez passzoló szemcerkával, de olyan módon, hogy hatalmasra kerekedtek a szemeim tőle és barna tekintetem csak úgy sugárzott az ártatlanságtól.- Milyen jó kislányt varázsoltál a te vadóc lánykádból- öleltem magamhoz köszönetképpen majd megnéztem az időt.
  - Csak ez a jó kislány ha nem indul el most akkor le fogja késni a buszt.- mondtam mire anya kapkodva elengedett.
  - Az kéne még! De ha szeretnéd, apád ki visz téged- ajánlotta fel apa nevében is mire felnevettem.
  - Anya nem kell, van bérletem simán odajutok a busszal is, meg nem hiszem, hogy apának van kedve engem furikáznia.
  - Hát jó, ahogy gondolod- vont vállat majd kimentünk.
  Apa elterpeszkedve ült a kanapén és a csatornák között válogatott.
  - Annyi éve itt lakunk és még mindig nem szoktam meg, hogy nincs magyar adó- panaszkodott én meg mosolyogva lehajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
  - Ez azért lehet, mivel mióta ide költöztünk öt éve te azóta ha tízszer néztél tévét.
  - Ejnye!- nézett fel rám mosolyogva.- Nem szóljuk le az öregebbet!
  - Ó már, hol vagy te olyan öreg!- csaptam egy kicsit a vállára.- De ez esetben! A fiatal elmegy állásinterjúra!- kaptam fel a kistáskámat a kanapé mellett álló asztalkáról és megnéztem minden meg van-e benne. Pénztárca, napszemüveg, zsepi, pénz, iratok, zenelejátszó, rúzs, rágó... Rúzs?!
  - Anya!- kaptam ki a kozmetikai szert.- Nekem ez nem kell! Elég ami rajtam van- értetlenkedtem mire anya csak megrázta a fejét.
  - Egy nő sosem megy el sehova rúzs nélkül! Tedd csak vissza, vagy legalább egy szájfényt vigyél magaddal- nézett rám mire bosszúsan visszadugtam a kis rudat a táskám mélyére.
  - Úgysem fogom használni- dohogtam halkan, de ráhagytam. Végül is, elfér az a kis tárgy kis helyen is.
  - Na jó, ha nem indulsz el most tényleg le fogod késni a buszt!- terelt anya az ajtó felé.
  - Jól van! Sziasztok!- köszöntem el és kiléptem a házból.
  Mellbe vágott a fullasztó hőség ami gyilkosnak bizonyult a házunk kellemes hűvössége után. Hunyorogtam egy sort a vakító nap miatt, majd eszembe jutott a napszemüveg, és miután felvettem elindultam.
  A buszon, szombat lévén, nem volt üres hely, meg levegő sem. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy egy nyitott ablakon beáramló levegő elérjen engem, de nem igazán sikerült.
  Kissé zilált állapotban szálltam le az ötödik megállónál, de nem volt időm kifújni az utazást sietnem kellet, hogy odaérjek időbe az interjúra.
  Gyorsan kapkodtam a lábaim, a cipősarkam hangosan kopogott, az emberek mosolyogva fordultak utánam ami bátorsággal töltött fel. Csak nem nézhetek ki olyan szörnyen!
  Öt perc séta múlva megálltam egy üvegajtós irodaház előtt. Megnéztem a kiírt nevet és elkönyveltem magamban, hogy jó helyen járok.
  Kihúztam magam, barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra és magabiztosan belöktem az ajtót. Amikor besétáltam a cipőm elsüllyedt egy vastag szőnyegben amitől elvesztettem egy kicsit az egyensúlyomat. Meginogtam, de sikerült elkapnom a visszacsukódó ajtószárnyat így nem estem egy nagyot.
  Miután ismét magabiztosan álltam a lábaimon elindultam a recepció felé. A pult mögött ülő hölgy érdeklődve nézte végig a bénázásomat, de közeledésemre melegen rám mosolygott.
  - Segíthetek valamiben?
  - Igen!- válaszoltam, majd kihúztam magam.- Az állásinterjúra jöttem.
  - A Disneyland-i nyár-asra?- kattogott össze vissza az előtte heverő laptopon.
  - Igen- válaszoltam kissé bizonytalanul, mire feltett nekem egy csomó kérdést.
   - Remek, tessék itt a névjegyes kitűzője- nyújtott át egy felcsíptethető lapocskát rajta a nevemmel miután abbamaradt a kérdésáradat.
  Zs. Szabo.
  Mosolyogva elvettem és megköszöntem. Miután elmagyarázta, hogy merre kell mennem, hogy megtaláljam a szobát még megkérdeztem, hogy hol a mosdó. Szerencsémre ugyanazon a folyosón volt mint az interjús terem így nem tévedtem el.
  Csendes volt az egész épület, de ahogy haladtam a végcélom felé egyre biztosabbá váltam abban, hogy nem én vagyok itt az egyedüli résztvevő. Halk duruzsolás hangzott a kanyar mögül és amikor kiléptem a takarásból egy kissé megütközve néztem végig.
  Két sor szék volt kirakva végig a folyosó mentén, csak az ajtóknál szakadt meg a sor. Egytől egyig ültek mindegyiken,  pedig, hadd ne mondjam, elég hosszú folyosó volt. Ahogy végigsepert a pillantásom kiszáradt a szám az idegességtől.
  Különböző korú asszonyok és férfiak ültek vegyesen a fiatalokkal egyetemben. Magamhoz térve a tömeg látta sokkból erőltetett vigyorra húztam a számat és megcéloztam a hölgyeknek fenntartott mosdót.
  Mikor beléptem elégedetten nyugtáztam, hogy egyedül vagyok majd amikor a tükörbe néztem grimaszoltam egyet. Anya tökéletes kontya szét jött kissé, tincsek lógtak ki belőle. Megpróbáltam helyrehozni de nem igazán sikerült így abba hagytam a szerencsétlenkedést és néhány hullámcsattal oldalra rögzítettem őket.
  Miután végeztem a hajammal megnyitottam a csapot és hideg vízsugár alá tartottam a csuklómat. Élveztem, ahogy valamennyire felfrissülök majd elzártam a vizet és megtörölköztem. Még utoljára belenéztem a tükörbe, megigazítottam a szoknyám és kimentem a folyosóra.
  Épphogy csak kiléptem a mosdóból amikor kinyílt a velem szemben levő ajtó és egy harmincas, szőke hajú, csinos hölgy lépett ki rajta kezében csíptethető mappával. Megigazította a vékony keretes szemüvegét és jó hangosan elmondott egy nevet mire a balomon ülő nő felpattant és bement a titkárnő után. Kihasználtam az alkalmat és gyorsan leültem a megüresedő helyre majd körbenéztem.
  Szinte mindenki kedélyesen beszélgetett a mellette ülővel, de észre lehetett venni a személyeken az izgatottság jelét. A majdnem előttem ülő lány keze folyamatosan dobolt a térdén és ideges mosollyal hallgatta a vele egykorú beszélgetőpartnerét. Egy idősebb nő folyamatosan a szoknyájának a szélével babrált és ide-oda cikázott a tekintete, felmérve a a többi jelentkezőt. A két székkel odébb ülő szőke fiú folyamatosan beletúrt a hajába remegő kezekkel és izzadság csillant meg minden egyes mozdulatára a homlokán. Még nézelődtem egy darabig amikor hirtelen fura hangot hallottam meg és kérdőn oldalra kaptam a fejem, majd felhúzott szemöldökkel mértem végig a mellettem helyet foglaló férfin.
  Idősödő negyvenesnek nézett ki, jól szabott sötétszürke öltönyt viselt és ritkuló haját szépen hátrafésülte. Az egész kinézete azt sugározta, hogy ő egy főnyeremény, csak az tett ellen, hogy elaludt. Nyitott szájjal, mire nemsokára elkezdett horkolni s én erre figyeltem fel.
  Ahogy kezdett hangosabbá válni egyre többen pillantgattak felénk vidám vigyorral a fejükön míg az enyém vörösen lángolt. Mikor már nagyon zavaró volt úgy döntöttem közbelépek.
  - Uram!- ráztam meg finoman a vállát, majd amikor nem reagált erőteljesebben próbálkoztam.
  - Mi? Mi van?- riadt fel békés álmából és ijedten körbetekintet. Lassan felfogta, hogy hol van és hirtelen felém fordult.- Horkoltam?- kérdezte halk és szégyenlős hangon mire elmosolyodtam.
  - Egy kissé. De ne aggódjon, ezért keltettem fel- feleltem mire megkönnyebülten felsóhajtott.
  - Köszönöm szépen, nem szerettem volna nevetség tárgya lenni. Egyébként Luc Monteminynak hívnak- mutatkozott be majd kezet nyújtott.
  Megráztam a karját és én is elmondtam a nevem minek hallatán összeráncolta a homlokát.
  - Nincs valami szokványos neve.
  - Higyje el, ez az én hazámban az- mosolyogtam rá.
  - Miért, mely országból származik?
  - Magyarországon születtem, de már lassan hat éve itt élünk a családommal.
  - Ó, akkor ez megmagyarázza az érdekes akcentusát!- derült fel az arca, de én megütközve néztem rá.
  - Van akcentusom? Érdekes, soha senki nem mondta még ezt nekem- mondtam mire Luc rögtön visszakozni kezdett.
  - Csak egy nagyon halvány, de tudja, én sokáig nyelvszakértőnek tanultam így volt időm megtanulnom azt, hogy milyen különbségek vannak a nyelvek és az akcentusok között- magyarázta, majd megmutatta, hogy miről beszélt.
  A végén azzal szórakoztunk, hogy a beszélgető emberekről próbáltuk megállapítani, hogy kinek milyen akcentusa van. Meglepett, hogy ilyen hamar jó társaságra akadtam de örültem neki, mivel nem vagyok valami barátkozós típus. Beszélgetésünknek a szőke titkárnő vetett véget amikor egy óra múlva Lucot szólította. Sok szerencsét kívántunk egymásnak, majd mosolyogva figyeltem ahogy becsukódik mögötte az ajtó.
  Mivel ábécé sorrendben haladt az interjú az emberek számából arra jutottam, hogy körülbelül még egy órát itt fogok ülni és ha szerencsém lesz elérem a négy óra tizenötös buszt.
  Míg a soromra vártam több mindenkivel is beszélgettem, mert a mellettem levő széken folyamatosan más ült, így nem unatkoztam.
  Mikor az én nevem következett már nem sokan maradtunk, csak tíz-tizenöt fő lehetett. Izgatottan felpattantam a helyemről és az ajtó felé siettem. Amikor beléptem éreztem, hogy követ a titkárnő de nem törődtem vele, hanem gyorsan körülnéztem.
  Egyszerű szoba néhány cserepes virággal, egy hosszú asztal amely mögött két férfi meg középen egy nő ült, előttük pedig egy üres szék ami csak rám várt. Illedelmesen leültem és a szemben levőkre mosolyogtam akiknek már eléggé nyúzott volt az arcuk. A jobboldali férfin fekete zakó volt fehér inggel és sötétzöld nyakkendővel, míg a fiatalabbnak kinézőn csak egy fehér ing volt.
  - Maga Zsófia Szabó?- szólalt meg a nő elsőnek így rögtön levágtam, hogy ki fogja levezetni z egészet. Félhosszú, egyenes szőke haja csak le volt engedve és fáradt szemekkel találtam magam szemben.
  - Igen- válaszoltam gyorsan a kérdésre mire dünnyögött valamit és lefirkantott pár szót az előtte heverő lapra.
  - Akkor kezdjük a legegyszerűbbel. Ön azt írta, hogy három nyelven beszél, franciául, angolul és magyarul- sorolta mire bólintottam.- Remek. Ha jól látom, van tapasztalata felszolgálás terén.
  - Igen, egy évig pincérnő voltam egy kávéházban- helyeseltem mire bólogatott és ismét irkált valamit.
  - De viszont elég fiatal még. Mondja csak, miért szeretne nálunk dolgozni?- szegezte nekem a kérdést mire meghökkentem egy pillanatra. Tényleg, miért is?
  - Hát- kezdtem el keresni a megfelelő szavakat.- Úgy érzem, hogy helyt tudnék állni egy ilyen munkában és további tapasztalatokat tudnék szerezni a felszolgálás terén is- vágtam ki magam, majd vártam a következő kérdést.
  - És ha azt mondanám- kezdte a nő mire összeszorult a gyomrom-, hogy nem felszolgálónak osztanánk be magát, hanem a parkba bódéárusnak, esetleg bolti eladónak, elvállalnál?
  - Persze!- mondtam habozás nélkül.
  - Miért?
  - Mert szeretem ezt a világot! Mindig is megnéztem minden egyes Disney mesét, mindegyiknek tudom a történetét- mondtam ki az igazságot majd elvörösödtem. Sikeresen lejárattam magam. Hány huszonéves vallja be azt, hogy a mai napig néz mesét? Egy se! Erre jövök én, és több mint valószínű, hogy mindent tönkre vágtam.
  Zavartan néztem a halványan mosolygó nőre és elcsendesültem.
  - Nos, köszönjük szépen Szabó kisasszony, levélben értesítjük majd két hét múlva a felvételről- pakolta össze a lapokat az asztalán én meg zavartan felálltam, elmotyogtam egy köszönésfélét és kibotorkáltam a szobából.
  Mikor már az épület előtt álltam mélyen beszívtam a fülledt levegőt, hogy megnyugodhassak. Már épp indultam amikor eszembe jutott, hogy egyes emberek fél órát minimum benn ültek, engem meg tíz perc után elküldtek. Még ezen gondolkodtam amikor meghallottam, hogy csörög a telefonom. Kikotortam a táska legaljáról és felvettem.
  - Szia anya- szóltam bele nyomott hangon.
  - Na mi volt? Hogy sikerült? Felvettek? Vagy még nem mondtak semmit?- árasztott el rögtön mire nevetve megráztam a fejem.
  - Anya, nyugi!- próbáltam csillapítani amikor megláttam a megállóba beálló buszt.- Figyelj, tíz perc és otthon leszek!- ragtan le köszönés és válasz nélkül a telefont, majd rohanni kezdtem, hogy elérjem a járművet.
  Hazazötykölődtem és fáradtan leszálltam majd elsétáltam a házunkig ahol szerintem anya lesben állt az ablakban, mivel épphogy csak  benyitottam a kapun kivágta az ajtaját és lerohanva magához szorított.
  - Gyere, Zsófi, rendeltünk apáddal pizzát!- húzott be a házba ahonnét tényleg az említett étel illata csapott meg.
  - De hát ti nem is szeretitek- vágtam értetlen arcot de hagytam, hogy anya lenyomjon egy székre és elém tegyen tányéron egy szeletett.- Úú, ananászos!- csillant fel a szemem és csak most döbbentem rá, hogy valójában milyen éhes is vagyok.
  Anyáék körém ültek és mosolyogva figyelték ahogy benyomom a kaját, majd amikor már a másodikért nyúltam újra rákérdeztek, hogy mi volt. Miközben meséltem éreztem, hogy kezd elmenni az étvágyam, így a maradék fél pizzát ott hagytam, majd a beszélgetés végén felmentem a szobámba ahol végigdőltem az ágyon. Feküdtem és meredtem magam elé és magam sem tudom mikor nyomott el az álom csak azt, hogy amikor felkeltem az órám nyolc órát mutatott, az ablakom szerint reggel volt és be voltam takarva.

  Alig bírtam kivárni a két hetet, folyton anya körül mászkáltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. A második hét minden egyes napján rohantam a postaládához megnézni, hogy jött-e a számomra levél de minduntalan csalódottan és egy két apáéknak szóló csekkel jöttem vissza.
  Szombaton szokásomtól eltérően nem nyolckor hanem tízkor keltem fel. Félkómásan, pizsamának használt felső+rövidgatya kombóban ültem a konyhában és a szokásos tejeskávém helyett tiszta koffeint ittam sok cukorral. Unottan meredtem magam elé észre sem véve az asztal közepére kirakott borítékot.
  - Jó reggelt!- köszönt anya amikor meglátott a konyhában. Földes volt a farmerjának a térde, így gondolom a kertből jöhetett. Engedett magának egy pohár vizet és gyors kortyokban eltüntette.- Nagyon meleg van kint- mondta majd leült mellém és elém tolta a borítékot.
  - Mi az? Úgyis nektek jött- kérdeztem értetlenül mire anya csak mosolyogva megrázta a fejét.
  - Ez nem. De gyorsan nyisd ki, engem is érdekel, hogy mi van benne.
  - Mi?- kerekedtek el a szemeim és felkaptam a levelet.
  Az én nevemre volt címezve, Disney logóval és pecséttel. Óvatosan feltéptem a tetejét és kihúztam a benne levő négy lapot. anya türelmetlen tekintetét az arcomon érezve kezdtem neki az olvasásnak és minden egyes mondatnál egyre jobban elsápadtam.
  - Mi van? Mit írnak?- kérdezgetett folyton de én nem válaszoltam csak lehunytam a szemem mire konkrétan kitépte a kezemből a lapokat és ő maga is elolvasta, majd a végénél felsikított.
  - Úr isten! Felvettek? Felvettek!- kezdett el önkívületlenül visongani mire én is elvigyorodtam.
  - Vártam már, hogy mikor szeded el tőlem. Vicces volt az arcod- röhögtem fel mire boldogan rácsapott a vállamra.
  - Csak hogy tudd, nem volt szép dolog tőled! Halálra izgultam magam- szidott meg de aztán magához vont és megölelt összegyűrve a leveleket a hátamon.- El sem hiszem- szipogott majd tovább olvasta az összegyűrt lapokat.- Azt láttad, hogy egy hét múlva kezdesz?- nézett rám kérdőn mire biccentettem
  - Mondom, hogy én már elolvastam az egészet.
  - Rendben. De ez esetben- villantotta meg a mosolyát.- Ideje új ruhákat venni neked! Na gyerünk, gyorsan öltözz át és mehetünk vásárolni!- hessegetett fel a szobámba.
  Amikor felértem kiráncigáltam a rumlis szekrényemből egy sortot meg egy toppot majd bevágtam az összeposzterezett ajtaját. Gyorsan átöltöztem, megmosakodtam és indultam lefele amikor megálltam a tükör előtt. Egy boldog és sugárzó lány nézett vissza rám a szokásos unott helyett.
  - Zsófi, gyere már!- kiabált fel anya türelmetlenül.
  - Megyek!- siettem ki a szobámból majd becsuktam az ajtómat.